Mobbing

Gondoltam, írok erről a témáról valamit, mert szinte alig ismert kis hazánkban ;) de persze ez most cinizmus volt, mert bár a fogalmat kevesen ismerik, van biztos pár tízezer profi "mobber" az országban működő cégekben.

A hrportal kiválóan összefoglalta azt, amit erről a problémáról tudni kell, csak néhány kiegészítést fűznék hozzá, saját tapasztalatból.

"A vezetőnek mindig törekednie kell a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör megteremtésére, aminek eszköze az együttműködés és a versengés feltételeinek pontos meghatározása, a teljesítményértékelés alapelveinek nyilvánossá tétele, a következetes vezetői magatartás. A munkatársak megbecsülése és egymás iránti tisztelet és elfogadás mintáinak kialakítása és a kulturált szóhasználat a kommunikációban."

A kiegyensúlyozott légkör megteremtésének bizonyára rengeteg eszköze van, köztük ott van természetesen a lean néhány gondolata is. Az egyik mindenképpen a tervezhetőségre törekvés. Sokszor hallom vezetőtől és munkatárstól, hogy "a mi munkánk tervezhetetlen", aztán gyorsan kiderül, hogy ez azért van, mert elfogadták a dolgot, mint tényt. Beletörődtek, hogy életüket mások, más személyek és események irányítják. Pedig ez nem annyira helyes gondolat, érdemes erre időt áldozni, elgondolkozni azon feladatokról, amelyeket ad-hocnak tekintünk és utánajárni, milyen minták húzódnak meg a háttérben (a beszállítóknál, ügyfeleknél).

Ha sikerült mindennapjaink 50-60%-át tervezhetővé tenni (statisztikák szerint ez biztos megoldható), akkor jön a kiegyenlítés, mint lehetőség. Az ui., hogy a dolgok tervezhetőek, még nem jelenti automatikusan azt, hogy egyenletesen terhelik a szervezetet. Tervezhetően lehet nekünk minden harmadik nap, minden hónap elsején ezer túlóránk. A kiegyenlítéssel a tervezhető munkákat szépen egyenletesen érdemes elosztani a rendelkezésre álló időben. Ez persze komoly együttműködést igényel csoporton belül és kívül, de érdemes kipróbálni.

---

Mindig sietünk valahová

Mindig elszomorít, ha embereket látok, akik projektben dolgoznak és 10-12 órákat hajtják magukat naponta a munkahelyen és a nap végén és hétvégén hazaviszik a laptopot. Valamiért állandósulni látszik, hogy a projekt=megfeszített munkatempó, túlhajszolt emberek és ennek ellenére eltolt határidők, túllépett büdzsék, egyebek.

Sajnos egyes általam megismert projektek esetében már kezdés előtt is egyértelmű volt a fenti zűrzavar, mert a tervezés (Plan a PDCA-ból) nem volt elég alapos. Már azzal is siettek, hiszen "az idő szorít". A nemawashi viszont tipikusan az a munka, amit nem siettethetünk.  Arra mindig elegendő időd kell szánni, aztán viszont a kivitelezést kell jól "kitaktoltan" és határozottan végigcsinálni.

Ne felejtsük el, hogy a 3 M-ből a MURI (a munkatársak vagy berendezések túlterhelése) okozza a muda-k legtöbbjét: a fáradt munkatárs könnyebben hibázik, nem gondolkodik a megoldások továbbfejlesztésén, nem fordít akkora gondot a megfelelő kommunikációra, hajlamos nem utánajárni az aktuális standardoknak, ... stb.

Ami igazából érdekes, hogy ha leállnánk és megvizsgálnánk ezt a rendellenes helyzetet, azt vehetnénk észre, hogy legtöbbször van elegendő idő, csak nem tudjuk megfelelő módon kihasználni. Elfelejtjük például, hogy a rizikókkal is foglakozzunk, amelyek annál fontosabbak, minél hosszabb egy projekt. Egyértelmű pl. hogy egy 3-4 éves projekt közben sok olyan esemény történhet egy vállalatnál, ami leállíthat vagy új irányba fordíthatja a porjektet.

Természetes, hogy a tervezéssel eltöltött sok idő után a kivitelezésre nem sok marad... A ráfordításokat a normál szervezetből kiragadott, általában tapasztalat nélküli "projektvezetők" próbálják -sokszor helytelenül- megsaccolni. Elkezdődnek az alkudozások a projektben résztvevők engedélyezett részvételéről, ésígytovább, ésígytovább...

Aztán nem sokkal később már az első mérföldkő eltolása miatt hívhatjuk össze az érintetteket...

---