Puzzle

"Minden felnőtt foglalkozik olyan dolgokkal, mint a tér és az idő. De csak a gyerek teszi fel a kérdéseket. Én megmaradtam gyereknek. És feltettem a nagyon egyszerű kérdéseket."

Még hozzátenném a látás képességét. Eduardo de Bono szerint az agy úgy működik (és ez egyébként általánosan nagyon jó, hogy így müködik), hogy aminek a befogadására nincs felkészülve, azt nem fogadja be. Feltételezem, a fiataloknak még nincs annyi tapasztalásból származó elvárásuk a világgal kapcsolatban, így nyithatnak könnyebben az új dolgok és gondolatok felé.

Ha ezt az utóbbit is elfogadjuk, akkor két aspektusból is gyermeknek tekinthető az illető, akitől az idézet származik. Tipp, hogy ki lehetett? Ha nincs ötlet, akkor további segítségek jönnek.

Érdekes lehet vele kapcsolatban, hogy a saját korában az akkori világképbe bele nem illeszthető, de mért adatokat a tudósok nem tudták elfogadni. Fiatal kutatónk igen, és ~10 évig gondolkodott a dolgon.

Egyébként az egyetemi gyakorlatok annyira untatták, hogy igen kellemetlen osztályzatot kapott a szorgalma végett. Később kinyilvánította, szerint a képzelő erő fontosabb, mint a tudás.

Az idézet csokor vége felé járva: "Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot." Hibakultúra. A hiba nem probléma, hanem lehetőség a fejlődésre. Valaminek a nem tudása fontos felismerés a tudás megszerzéséhez vezető úton. Ahol ezt a nem tudást kemény kritikával "jutalmazzák", az pl. azok közé tartoznak az oktatási intézményeink. Az oktatási intézményeknek egyébként kik a "vevői"? A deák sereg, vagy a családok, az állam, vagy a vállalatok?

Vissz az utolsó gondolathoz, hisz még a JPÉ-hez is hozzátett egy gondolatot: A józan ész azon előítéletek összessége, melyeket 18 éves korunkra szerzünk.

Az illető nevét kommentben lehet. A sikerese megfejtők között flow élmény kerül kiosztásra.

---

Szabadság

---

Az orvosi lean első lépései

...Apa a sebészek mozdulatait kezdte tanulmányozni, hogy lecsökkentse a műtétekkel töltött időt. "A sebészek is csak olyanok, mint a szerelők, azzal a különbséggel, hogy nem annyira ügyesek", mondta.

...

Az orvosok és a nővérek fehérben voltak, és a sapkájukon egy-egy szám virított.

...

A filmből kiderült, hogy az orvosok egy hasi műtétet végeznek, de Apa szerint a műtőben teljes volt a káosz.
- Nézzétek azt a balfácánt - mutatott a hármas számú orvosra. - Figyeljétek, mit csinál. Megkerüli a műtőasztalt. Látjátok, ahogy lenyúl azért a műszerért? Aztán meggondolja magát, és visszamegy a helyére. Sokkal egyszerűbb lenne, ha megmondaná a nővérnek, melyik műszerre van szüksége, és kész. A bal kezével meg semmit sem csinál. Miért nem használja? Pedig kétszer olyan gyorsan tudna dolgozni.
A filmnek az lett az eredménye, hogy a sebészek tizenöt százalékkal lecsökkentették a műtéti időt. Elmagyarázta, hogy azért akar öt-hat hasonló műtétet lefilmezni, hogy kiszűrje a felesleges mozdulatokat. Sajnos a legtöbb beteg nem egyezett bele a filmezésbe, a kórházak pedig féltek a perektől.

...

- Tudom már - jelentette ki sugárzó arccal. - Megvan. Dr. Burton folyton a gyerekek mandulája miatt nyaggat. Szerinte tényleg ki kell venni. Felállítunk egy műtőszobát itt a könyvtárban, és lefilmezzük Burtont.

...

"Nem szívesen mondom, Mr. Gilbreth, de a filmek nem sikerültek. Elfelejtettem levenni a lencse védőkupakját. Rettenetesen sajnálom. Coggin. Ui.: Kilépek."
Apa lerántotta magáról a takarót, és a hálóköntöséért nyúlt. Két hét után végre megszólalt.
- A föld alól is előkerítem - károgta. - Szerzek egy horgot, és gyökerestül tépem ki a manduláját, ahogyan megígértem. Még, hogy kilép... Ki van rúgva!

***

Na, tessék... A kritikusom azt mondja itt a háttérben, nem megy át a dolog. Szóval arról van szó, hogy a vevői elégedettség érdekében a műtétek átfutási idejét csökkentette a Miszter. Ehhez pedig csökkentette a veszteségeket. A módszer, amivel ezt megoldotta pedig a mozdulatelemzés volt. Hát ennyi.

***

---

A kőművessegéd

- De ha már kőművessegéd lettél, az isten szerelmére, igyekezz jó segédnek lenni - szólt rá az apámra.
- Mindent elkövetek, hogy jó kőművessegéd lehessek - fogadkozott Apa vigyorogva.
A művezető szerint azonban Apa volt a lehető legrosszabb segéd, akivel az utóbbi negyven évben összehozta a sors. Apa már az első héten annyi javaslatot tett a gyors téglarakás érdekében, hogy a művezető megfenyegette, hogy ha még egyszer megszólal, kiteszi a szűrét.
- Azért vagy itt, hogy tanulj - förmedt rá az apámra. - Könyörgök, ne akarj kioktatni minket.
Apám nem zavartatta magát. Ráadásul tudta, hogy a mozgás tanulmányozás lesz a jövendőbeli szakterülete, és máris felfedezett valamit, ami addig elkerülte a többiek figyelmét. Meg is magyarázta a művezetőnek.
- Észrevette, hogy nincs két ember, aki egyformán rakná le a téglát?  kérdezte. - Ez fontos. És pedig tudja, miért?
- Csak annyit tudok, hogyha még egyszer kinyitod a szád, egy téglával fogom betömni.
- Azért fontos, mert hiába dolgozik jól az egyik kőművese, ha a többiek rosszul dolgoznak. Tehát, a maga helyében keresnék valakit, aki jól dolgozik, és a többieknek megmondanám, hogy pontosan úgy dolgozzanak, ahogy ő.
...
Egy éven belül Apa megtervezett egy állványt, amelynek segítségével ő lett a leggyorsabb kőműves az építkezésen. A szerkezet lényege az volt, hogy a téglák és a habarcs mindig a kőműves keze ügyében legyen, míg a többieknek folyton le kellett hajolni értük.
- Egyáltalán nem vagy okos - dünnyögte a művezető. - Csak átkozottul lusta vagy, hogy lehajolj a téglákért.

---

Hintaszék

---

Gyorsan vagy messze

---

Mi az igazán kreatív?

"The best creative solutions don't come from finding good answers to the questions that are presented.

They come from inventing new questions."

(Seth Godin)

 

---

Different

"You laugh at me because I'm different, I laugh at you because you're all the same."

(Jonathan Davis, Korn)

---

Premier!

A kezdőrúgás előtt Lucho átölelte:
-  Rendben vagy, kölyök?

Nem kapott levegőt, alig állt a lábán, úgy érezte, mindjárt felrobban – és imádta ezt az érzést.

(Xavi később elmondta, hogy abban a pillanatban úgy érezte magát, mintha részeg lett volna.)

Xavi vett egy mély levegőt és kifújta:
-  Persze, rendben. Nagyszerűen.

Azután útjára indította a labdát és attól a pillanattól kezdve a debütálása csak annyi volt számára, mintha bármelyik más pályán játszott volna. Egymás után jöttek hozzá a labdák és mielőtt cselekedett volna, máris tudta, hogy mit kell tennie. Higgadt volt és céltudatos, mindaddig, amíg meg nem látta a saját lövését, ahogy a hálóba csapódik. Akkor ismét elakadt a lélegzete.

(Xavi 1998. augusztusában debütált a Barçában egy Mallorca elleni Spanyol Szuperkupa meccsen, ahol máris megszerezte első gólját a csapatban.)

(http://barcelona.blog.nepsport.hu/archives/2012/12/25/Gyujts_fenyt_I/)

***

Így jutottam el életem első szakmai előadásához. Wheeler megbeszélte Wigner Jenővel, hogy előadásomat beillesztik a szemináriumok rendes menetébe. Egy vagy két nap volt még hátra, amikor összetalálkoztam Wignerrel az előcsarnokban: -Feynmann, szerintem nagyon érdekes, amin Wheelerrel dolgoznak, ezért Russellt is elhívtam az előadásra. – Úristen, Henry Norris Russell, a híres-nevezetes csillagász is eljön! Wigner folytatta: Von Neumann professzort is érdekelheti a téma. – Te jó ég, Neumann János! A legnagyobb matematikusok egyike! – Pauli professzor éppen idelátogat Svájcból, úgyhogy neki is szóltam. – Pauli, a nagyszerű fizikus! És Wignernek még mindig nem volt elég: - Einstein professzor csak ritkán látogatja a heti szemináriumunkat, de a maguk munkája annyira érdekes, hogy őt külön meghívtam, és meg is ígérte, hogy eljön.

…

Így hát megírtam az előadást, és aztán eljött a nagy nap. Jóval korábban bementem az előadóterembe, hogy felírjak a táblára mindent, amit kell … És aztán ott álltam, és velem szemben ott ült az a sok agytröszt! Az első szakmai előadásom, és rögtön ilyen hallgatóságot kapok! Hiszen ezek ízekre szednek engem! Még ma is emlékszem, mennyire remegett a kezem, amikor elővettem a jegyzeteimet egy barna borítékból… De aztán megtörtént a csoda – és amilyen szerencsés vagyok, azóta is újra meg újra megtörténik, amikor fizikáról van szó. Belefogok a magyarázatba, és attól kezdve egyedül a témára koncentrálok – minden más kihullik az agyamból, és elfogódottságom is szertefoszlik.

(Richard P. Feynmann – „Tréfál, Feynmann úr?”)

***

Nem rég megtartottam életem első lean-es oktatását! Az elején legszívesebben föld alá süllyedtem volna. Pedig úgy készültem fel, hogy semmi probléma ne adódhasson! Erre olyan technikai dolgok ütöttek be, amire álmomban sem gondoltam volna. Az előadás kezdete előtt ott állok, mindenki engem néz és én csak szerencsétlenkedek össze-vissza. Egy dolog járt közben a fejemben: katasztrófa, katasztrófa, katasztrófa! Aztán belém hasított, hogy meg kellene már szólalnom, mondanom kell valamit! Eddigre már rég elhomályosodott a kép, és hiába próbáltam nézni a vázlatom, hogy mit is írtam fel első pontnak, egyszerűen képtelen voltam bármit is elolvasni róla. Halvány lila gőzöm nem volt már a diákról se, úgyhogy két lehetőségem volt: vagy bejelentem, hogy vége, vagy veszek egy nagy levegőt és…

A hallgatóságomnak el kezdtem mondani, hogy lean-es szemmel mit lehet látni a mai reggelből. Mondtam, hogy ma ők a vevők, és vélhetően ez és ez lehet számukra az érték a mai oktatásban. A többi meg ugye mind veszteség, pl. a mai reggelből ez meg ez meg ez... De ezek miatt nem a felelőst keressük, mert egyrészt emberek tisztelete meg folyamat központúság, másrészt meg akkor nem lehetne ilyen frappánsan kezdeni az oktatást :) És bla-bla-bla… beröffent a gépezet, becsatoltuk az öveket és úgy éreztem, következő megálló a Hold!

Szóval végül hihetetlen jól éreztem magam és azt hiszem a többieknek sem volt annyira rossz napjuk. (A reggeli induláshoz képest meg tutira.)

---

Érzelmi dolgok

"The only purpose of 'customer service'...is to change feelings" írja Seth Godin.

Ez mennyire így van! Néha úgy meg tudják változtatni az érzelmeimet a szolgáltatók!

---