Amire csak a Windows képes

---

Lean könyvek

A LinkedIn egyik fórumában kérdezte egy érdeklődő, hogy milyen lean IT-ról szóló könyvet javasolnánk a számára. Kapott is egy hosszú listát a hozzászólóktól, de nem vagyok benne biztos, hogy ezek önmagukban valóban segítenek neki. Kiegészítésül a következőket javasolnám mindenkinek, bármilyen folyamatról is legyen szó:

... ügyfél ismerete. Ha valaki elmélyed ebben a témakörben, hamar ráébred, milyen találó elnevezés a "felhasználó"!

... termék(ek) ismerete. Mit tud a termék, mire és hogyan használja az ügyfél?

... folyamat(ok) ismerete. Milyen módon állítjuk elő a termékeket?

... emberismeret, kultúra ismerete. Mit lehet és mit nem az adott kultúrában? Mire számíthatunk az adott kultúrában? Milyenek az emberek és miért ilyenek?

Ha ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak, akkor az igazán jó könyvek egy csomó lehetőségre világítanak rá.

---

Tesztelőverseny

Nagyon érdekes kezdeményezésre akadtam a minap a neten: szoftvertesztelő verseny! Érdekes és értékes ötletnek tartom és örülök, hogy ez a szakma is eléri az őt megillető ismertséget és elismertséget!

Felhasználóként szerintem az a legnagyobb méreg, ha a szoftver nem azt teszi, amire vásárolta az ember. Amikor például a könyvelő szoftver hibásan könyvel. Amikor a játék szoftver nem indul, vagy egy küldetést nem lehet befejezni. Ezután jön talán az, amikor nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Megteszi ugyan, amit kell, jó is az eredmény, de bonyolultan, lassan vagy valami idétlen, átgondolatlan módon áll elő. Sokat "homokórázik", tölt, az adatfelvitel és keresés nem  logikus, nem ergonomikus, és így tovább.

A belinkelt oldalon van még valami, ami felkeltette a figyelmemet: a "Néhány típusfeladat" felsorolásban olvasható "megtalálása" szó. Ez ugyanis feltételezi azt a dolgot, hogy a hibát már "beletették" a szoftverbe és most meg kell találni. Ami összességében nem rossz, mert a lényeg, hogy a hiba ne kerüljön a felhasználó elé, de még jobb lenne, ha nem is kerülne bele a szoftverbe! Ha a fejlesztési folyamatba lenne beépítve a hibák elkerülése! A termelésben és szolgáltatásokban alkalmazott poka-joke megoldások például erre szolgálnak. Ez a gondolkodásmód természetesen nem hozza el rajtaütésszerűen a "0-hiba Kánaánt", de csökkentheti a tesztelési ráfordítást, így a szoftver hamar lesz használható, hamarabb tud vele az ügyfél értéket teremteni és hamarabb csöng a kasszában a pénz!

---

BMAUD

Érdekes, amit akocsis válaszolt a BYOD témájú bejegyzésemre. Engem hagyományosan hidegen hagynak a hype-ok, de pl. a munkámhoz biztosított vállalati laptop egy kiváló, ám egyáltalán nem célszerű eszköz. Én semmit sem tárolok "helyileg", mégis van nekem vagy 500 GB tárterületem, szép nagy, csillogós képernyőm, és sok okos CPU és memória is van odabenn, amelyek aztán seperc alatt lemerítik az aksit. A gép nagy és nehéz. Így inkább egy dossziéval és tollal jövök-megyek, miközben amúgy fontos lenne, hogy elérhetőek legyenek a tanácsadói munkám dokumentumai, amelyek egy részét így kinyomtatva hordom magamnál. Egy tablet pl. jól jönne. Vagy bármilyen hasonló megoldás.

Egy gond van mindezzel: a vállalati standard... amelyet az IT elsősorban azért hozott létre, hogy neki könnyű legyen. Tudom, mert én is "ítés" voltam. Azt mondtuk/mondjuk, hogy magasabbak lennének a költségek (beszerzés+üzemeltetés), veszélyes is lenne, ha mindenféle eszközöket engedélyeznénk, a vállalati informatika bonyolult, az új eszközök beillesztése nehéz, ezért aztán maradnak a régi "standardok". Pedig érdemes lenne eljátszani a gondolattal, hogy olyan folyamataink is lehetnének, amelyek akár többféle standardot is támogatni képesek. Ha jól tudom, akkor az ITIL egyértelműen szolgáltatásként írja le az informatikát, tehát érdemes lenne ezzel a gondolkodásmóddal és hozzáállással űzni az ipart!

* a cím jelentése = buy me a useful device

---

BYOD

Jó, hogy ez történik. A CIO-kat nem féltem, és különösebben nem is sajnálom. Az informatikai világ majd szépen alkalmazkodik. Megváltozik, ha úgy tetszik. A folyamatban az az érdekes, hogy ezt a változást most nem egy "külső" igény okozza, nem azért kell alkalmazkodni, mert a logisztika átáll a Star Trekből ismert transzporterekre a hagyományos kamionok helyett, hanem az IT-ipar egyik szegmense (mobil kommunikáció) kicsit gyorsabban tör előre, mint ahogy a többiek (pl. esetünkben az IT-biztonság) követni tudnák.

---

Rendszer. Hiba

Gondolom feltűnt Önöknek hogy egy ideje nincs blog és most, hogy van, csak a szeptemberi bejegyzések láthatóak. A magyarázat itt olvasható. Ami igazán érdekes, az ez a komment:

"...Ez lényegében egy ingyenes szolgáltatás, én örülök, hogy egyáltalán van..."

A szolgáltatás lényege szerintem nem az árában van. Attól, hogy valami ingyenes, még tartoznak hozzá bizonyos értékek. Ha pl. szolgáltatóként ezt ígérjük:

"Amúgy mi naponta lementjük az összes blogot, szóval nem veszik el semmi akkor sem, ha ezt itt nem használod"

akkor az az ügyfelek el is hiszik és ennek megfelelően élik az életüket. Ennek tudatában kötöttek "szerződést" a szolgáltatóval. Ilyenkor a nagyon_okos_emberek véleménye, miszerint "tetszettek volna sűrűn menteni", nem igazán állja meg a helyét, mert -ahogy én is megtanultam Dévai Zolitól- a szolgáltatások egyik jellemzője az, hogy az ügyfél többek között azért veszi igénybe az adott szolgáltatást, mert nem akar foglalkozni bizonyos kockázatokkal, tevékenységekkel. Azokat a szolgáltató veszi át tőle. Akkor is, ha ingyenes.

A kommentek között található google-tipp alapján igyekszem minél több régi dolgot helyreállítani, a zenéket nem biztos, mert így is rámegy egy csomó időm... főleg, hogy a szerkesztő is nagyon bizonytalanul működik. Amit igazán sajnálok, azok a "témagyűjtőben" elhelyezett dolgaim, a még befejezetlen bejegyzéseim. Tudom, hogy a lean fanatikusok majd mondják, hogy ez készlet és az veszteség, de én nem vagyok ilyen fanatikus, szerintem igenis vannak fontos készletek, amúgy is létezik pl. a standard puffer fogalma, nálam az kb. 10 piszkozat/hónap. Legalábbis eddig ennyi volt.

---

25 év múlva

Megjelent egy cikk arról, mit várnak a szakemberek 25 év múlva, legalábbis a technológiai változások terén. Lesznek például kvantumszámítógépek, amelyekkel a "a világ összes folyamatát modellezni tudjuk majd". Ez nagy segítség lesz, gondolom értékáram térképet is tudnak majd rajzolni. Örömteli lesz, hogy a számítógépek egyre jobban megértik majd az embert és beszélgetni is tudnak velünk. Szegény számítógépek...

Otthon végre terrabites lesz a T-Online szerződésünk, ami gigantikus lépés a mai "5 Mbitet szerződünk, de csak 1-et garantálunk" hozzáálláshoz. Intelligensebbek lesznek a hálózatok, ami a beszélgető és az embert megértő számítógépekkel együtt talán jobb minőségű call centereket, help deskeket eredményez. Ettől aztán kitör a globális jólét és visszaszorulnak a veszteségek, amelyek a hírek szerint 2050 körül fogynak majd el szinte teljes egészében.

Körülöttünk megnő kicsit a hangzavar, mert a háztartási berendezések is kommunikálni fognak egymással, remélem nem beszélnek majd ki minket a hátunk mögött. Azért klassz lesz majd, amikor a kávéfőző összejön a porszívóval, majd szakítanak, ezért rossz lesz a kávé és nem lesz kitakarítva. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy miután megtakarításaink, nyugdíjunk és életszínvonalunk már 2011-re virtuálissá vált, 25 év múlva szinte minden használati tárgyunk is azzá válik. Intelligensebbé válik a közlekedésszervezés is, gondolom virtuális 30-a táblák lesznek kitéve a virtuális útjavítások helyén, és a munka végeztével azonnal el is tűnnek, nehogy a virtuális rendőrség virtuális járműveken utazó virtuális gyorshajtókat tudjon nagyon is valóságosan megbüntetni. Nemsokára igazándiból kibontakoztathatjuk kreativitásunkat, amiben egyébként már most sem akadályoz minket senki, saját magunkon kívül.

Az egész folyamat sajnos azzal jár együtt, hogy nagyon sokan elvesztik munkahelyüket a "fejlődés" miatt, de a cikkíró szerint ez nem újdonság, mert már régóta tart ez a folyamat. A fejlődéssel egyébként pont ez az egyik bajom: hogy folyamatosan azt állítják, hogy miatta vesztjük el a munkánkat. Pedig ez nem teljesen igaz. Ezért a jelenségért megint csak mi magunk vagyunk felelősek. Most is és 25 év múlva is.

---

Letiltva

Nemrégiben az egyik nagy banknál -a neve nem fontos, egyébként az OTP volt- online igénylési folyamattal számlát nyitottunk. Sajnálatos módon a a saját dizájnolású kártyakép feltöltésekor az online folyamat a "tovább" gombra kattintva újraindult, de ezt én az aszinkron keskeny sáv szolgáltatójának a hibájára vezettem vissza -a neve nem fontos, egyébként a T-Online volt-, mert ez volt az egyszerűbb.

Aztán jött az üzi, hogy mehetünk befelé mindent aláírni, így ezt tettük. Aláírtunk, hazamentünk és elfeledkeztünk az egészről. Még utalni is elfelejtettünk rá, aztán érkezett egy sms, hogy levették a különböző díjakat a kis huncutok. Minuszos lett az egyenleg! Ennek már a fele sem tréfa gondoltam, utalni kell rá! Online akartam, de elpirult a tranzakció és azt üzente, hogy "az indító számlaszám tiltott"! Az indító a saját folyószámlánk volt, nem kicsit ijedtünk meg, azonnal telefonos ügyfélszolgát vettünk igénybe, aki nem látott hibát. Így kipróbáltam egy másik utalást, az ment! Nagy kő leesett, ahogy kell, de akkor viszont miajófene van?! Mondtam hölgynek telefonba, hogy informatikusaikat tiszteltetem, tudjanak már lekezelni egy egyszerű hibát, és a jövőben ne keverjék össze az "indító" és a "kedvezményezett" szavakat, ha lehet! Megígérte, hogy továbbítja, de sajnos nem segíthet, mert azt csak a bankfiókban, személyesen... :DDD

Megjelentem fiókban személyesen, megszakértették, íme a hiba oka: az online számlák csak akkor kerülnek felnyitásra, ha az ügyfél igazolta magát, aláírt mindent ÉS a bank munkatársa a feloldást elindította. Na pont ezt elfelejtette a munkatárs. A folyamat rossz, mondta az ügyintéző, ennek örültem, mert egy fenét a folyamat a probléma, inkább azok, akik a folyamatot kitalálták és nem pokajokézték ki ezt az egyszerű dolgot.

A végén aztán feloldottak én meg elnéztem a dolgot szívesen. Nem utáltam meg az OTP bankot, nem fogok váltani, de arra azért nagyon kíváncsi lennék, változik-e az a folyamat...

---

Sorry...

(katt a nagyításért)

... micsoda véletlenek vannak :D

---

Ki kalózkodik pontosan?

Tudom, hogy ez itt nem egy szoftveres, IT-s blog. A téma azonban egyrészt sokunkat foglalkoztat, másrészt van leanes vonulata (pont ennek ne lenne?).

A cikk, ami elgondolkoztatott, tartalmaz egy érdekes mondatot. Egy magyarázatot arra, ahogy az Unió viselkedik a "kalózkodással" (szoftverek, filmek letöltése) kapcsolatban:

"Ha az Európai Unió e területen elfoglalt álláspontját nézzük, az korántsem ilyen szigorú, az illetékes szervek igyekeznek egyensúlyozni: egyrészt alapelvként szögezik le, hogy a kreatív munkát végzők nem szenvedhetnek kárt, már csak azért sem, mivel a teljes hozzáférési szabadság elvenné a jövőjét az ilyen tevékenységeknek (mondván: ha a szellemi tulajdon joga feloldódna az internetes világban, akkor megszűnne az a bázis, az a motiváció, mely az új alkotások megszületésének alapja). Másrészt viszont az információszabadság, illetve a kultúrkincs közzétételének elvárása arra sarkallja a hivatalosságot is, hogy a lehető legvégső határig kitolják a kultúrjavak hozzáférhetőségét."

Tehát egy példán keresztül: egyrészt a játékszoftverek gyártóinak védjük a motivációját az új játékok készítésére, ez végül is közös érdekünk. Másrészt a felhasználóknak is védeni kell a hozzáféréshez való jogát. A megoldást (?) most abban látják, hogy ha egy felhasználó amúgy játékokat töltöget le mindenféle torrentek segítségével, akkor fikarcnyit sem törődjünk azzal, miért teszi ezt! Ne kérdezzük meg, hogy mivel van problémája, mert akkor esetleg kiderülne, hogy esetleg azzal, hogy nincs is igénye dobozos játékra, mert nem a lemez, a booklet és a doboz az érték, hanem a működőképes, élvezhető szoftver! Hogy nem akar esetleg kilométereket utazni, benzint pazarolni, parkolóhelyet keresni, sorban állni, majd a műanyag dobozt és a dobozban levő papír izéket otthon tárolni vagy eldobni. A felhasználó egy megfelelő ár/érték arányú terméket és szolgáltatást keres. És pont ez az, amit sajnos nagyon sok esetben nem kap meg.

Visszatérve a bevezetőben említett megoldásra (?), azt így tervezik: "az Európai Bizottság azt fontolgatja, hogy az internetszolgáltatókat rábírja arra, hogy kiszűrjék a saját hálózatukban az illegális letöltéseket." Köszönjük! Ez ám a maximális ügyfélvédelem! Nem abban támogatjuk a felhasználói szervezeteket, hogy rávehessék a gyártókat/forgalmazókat, hogy átgondolják a szoftverek gyártási, tesztelési, minőségbiztosítási, értékesítési folyamataikat, az online piacterek (pl. Steam) és az ügyfélszolgálatok működését... á dehogy! A T-online-ból csinálnának rendőrséget!

Az biztos segíteni fog! És biztosan ingyen lesz, vagy a T-Online Brüsszelbe küldi a havi számláját mindazon költségekről, amibe a szűrés és ellenőrzés kerül. Biztos is!

Utóirat:

Kalóz = A kalózkodás a legősibb mesterségek egyike. Mások verejtékes munkával előállított anyagi javainak erőszakos, az előbbiek életét sem kímélő megszerzése a tengeren, amire akár népek, népcsoportok szakosodtak. Az uralkodói engedéllyel rendelkezők címeket, rangokat, birtokokat kaptak jutalmul, ha szerencséjük volt. Akik ilyennel nem rendelkeztek, plusz pechesek voltak, kötelet. (forrás. startlap).

A címben szereplő kérdés értelmezését a meghatározás fényében Önökre bízom!

---