(not) Invisible

---

Nem elég benyomni

Önök közül gondolom sokan ismerik ezt az eszközt:

Tűzjelző, bizony. Remélem az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy ha ezt benyomjuk, attól még tűz van, csak most már más is tudja. Az sem nagy titok, hogy kis idő múlva ez a valaki odajön és eloltja, amit el kell. Talán még abban is segít, hogy megtudjuk, mi és miért gyulladt ki. Abban viszont már nem vagy nagyon keveset segíthet, hogy  legközelebb megelőzzük a tüzet.

Remélem, hogy érthető a hasonlat :D

---

Tiszta őrültek háza

"De hát vannak teljesen eszement ügyféligények is" mondta egy munkatársam egy beszélgetés során, utalva arra, hogy nem kell mindent csak azért szolgáltatni, mert kéri az ügyfél. Szerintem nincsenek ilyen "őrült" igények. Akkor és ott nem tudtam igazán jól megindokolni a dolgot, de később kiderítettem, hogy Drucker már írt erről:

"The first rule is that there are no irrational customers... Customers almost without exception behave rationally in terms of their own realities and their own situation.”

Azaz az ügyfelek saját valóságukban, világukban, helyzetükben, saját megítélésük szerint racionálisan viselkednek (más elmélet szerint megjósolhatóan irracionálisak :). Az ügyfelek ráadásul olyanok -legalábbis a "való világban"-, hogy ha nekiállunk kioktatni őket kérésük irracionális voltáról, akkor fogják magukat és jól faképnél hagynak minket. Ezt tennénk mi is az ő helyükben, valljuk be.

Az egyik legnehezebb része a szolgáltatásoknak szerintem pont ez: megérteni az ügyfél motivációit, megérteni az igény mögötti világot. Empátia, így hívják. Lehet, hogy nem mindenki képes ugyanakkora mértékű empátiára, de az is biztos, hogy ebben a "rohanó világban" nincs is idő arra, hogy megtanuljuk és gyakoroljuk a dolgot.

Ettől van aztán csak igazán diliház mindenhol...

---

Pörgés

Sokszor mondjuk a nap végén, hogy "egész nap pörgés volt". Ez egy nagyon találó kifejezés, mert az adminisztratív szervezetek és az ott dolgozó munkatársak gyakran tulajdonképpen így dolgoznak:

Azaz fogják az 1. folyamat rájuk eső részét, elvégzik, majd mennek a 2. folyamatra, majd a 3-ra, és így tovább. Ritka eset, hogy bármit is ténylegesen befejeznek, mert a folyamatok "atomizálva" vannak a szakmai szervezetekben, ezért is mondják olyan sok esetben, hogy "nem fejeztem be a munkát, csak abbahagytam"...

Nem hanyagolható el az sem, hogy az egyes váltások komoly veszteséggel járnak, hiszen az agy először kiüríti az előző tevékenység dolgait, majd betölti a következő tevékenységhez szükségeseket. Más, az előzőektől eltérő szabályokat kell felidézni, esetleg olyanokat, amelyeket már hosszabb  ideje nem használt a munkatárs. Az is előfordul ilyenkor, hogy rutinból dolgozik az illető, miközben már vannak új szabályok, amelyeket viszont nem ismer.

---

We better do something!

Azok, akik a fenti zenét még "élőben" hallhatták, szerintem velem együtt gondolkodnak el az olyan híreken, miszerint a 70-80 éves nyugdíjkorhatár lenne a szerencsés nemzetgazdasági szempontból.

Értem én, hogy fontos az együttműködés rendszere szerte a világon, meg azt is, hogy amikor majd az átlagéletkor mondjuk férfiaknál a 90-et verdesi, akkor valóban érdemes lesz ilyesmin filozofálgatni, de most még elég riasztó a gondolat. A helyzet ui. az, hogy a vállalatok nem igazán olvasgatják azokat az elemzéseket, amelyeket az idézett cikk szakértője. Ha bemegyek egy céghez és körülnézek, akkor kis kivételtől eltekintve mindenfelé inkább fiatalok dolgoznak, a meghirdetett állásokra inkább fiatalokat vesznek fel. Mert olcsóbbak, jobban alakíthatóak, és úgyis megtanulják majd, mit is kell tenni az adott munkakörben. Kitől tanulják meg: a cégnél "megöregedett" munkatársaktól.

De mi van azokkal, akik nem akarnak egy helyen megőszülni? Ha valaki 50 körül akar állást változtatni? Hol vannak a nekik szóló álláshirdetések, munkahelyek, atipikus munkavégzési modellek? Hol vannak a 60, 70 évesek számára kigondolt munkakörök? Attól még semmi nem változik, kedves "szakértők", ha leírjuk, hogy "70, 80 évre kell majd emelni a nyugdíjkorhatárt - nyilatkozta az egyébként 68 éves Benmosche. Ez megfizethetőbbé tenné a nyugdíjakat és az egészségügyi szolgáltatásokat, hiszen tovább dolgoznának az idősebbek, levéve a terheket a fiatalokról"... Mi az, hogy "tovább dolgoznának"? Kire vonatkozik a "megfizethető"? Miből fogja fizetni? Munkanélküli segélyből? Lesz nyugdíjas ÖNHIKI?

"Will you still need me, will you still feed me, when i'm sixty-four?"

---

Blogtalálkozó szervezése

Nagyon jól haladunk a Blogtalálkozó szervezésével! Eddig az ITÉlet és a Kaizen blog kérdőívére 30-an válaszoltak, közülük 20-an jelezték, hogy részt vesznek! Nagyon szépen köszönjük a bizalmat, remélem, hogy ez majd másokat is meggyőz arról, hogy érdemes jönni!

Sajnos eddig még nem igazán érkezett a Margitsziget mellé hasonló minőségű javaslat, de még reménykedünk :D A szervezés érdekében a jelentkezés és a helyszínjavaslat július 15-ig nyitva áll mindenki előtt, utána abból dolgozunk, ami addig beérkezett.

Köszönöm mindenkinek az eddigi együttműködést, Tündinek, akocsisnak és Kosztolányi Janóéknak a promóciót!

Dobay Robiék (Menedzsmentor)  sajnos nem tudnak részt venni, Dévai Zoli (ÜgyfélSzolgai Gondolatok) és Gyurta Sándor (Lean HR blog) visszaigazolta, Kesztler Robi  (LeanBlog) és a LEI Hungary "beszervezésével" még adós vagyok.

---

Lélekölés

Nemrégiben egy workshopom egyik résztvevője mesélte, hogy részt vett egy grafológiáról szóló oktatáson. Elkövettem azt a hibát, hogy megkértem, mondjon véleményt az általam flipchartra írtakról...

Két dolgon merengek azóta is:

Az egyik, hogy természetesen nem az írásomon kellene változtatnom, hanem esetleg a gondolkodásomon. Már ha elégedetlen vagyok azzal, amilyen vagyok.

A másik, hogy nem biztos, hogy jó, ha túl sokat tudunk magunkról... :D

---

Vidd el madár, vidd el...

---

In a picture perfect world...

... we can be more than before ...

---

Nem

... hogyan kell nemet mondani?

... hogyan kell ezt elfogadni?

Melyikre is van sokkal több tréning, könyv? Keressenek rá bátran a neten!

---