Beleadunk 100%-ot

---

Meanwhile on Planet Earth

Még több kép.

---

We are young

---

Energiavámpír Zrt.

Azt mondják, hogy vannak un. energiavámpír személyiségek. Ha ez igaz, akkor szerintem vannak ilyen vállalatok, munkahelyek is.

A meghatározásban ez található:

"A legendákból ismert társaikhoz képest nem vérrel, hanem mások energiáival, jókedvével táplálkoznak. Tudatosan, de legtöbbször tudat alatt, olyan helyzeteket teremtenek, mely során a te életerődből merítenek.

Külföldiül:

"The term "energy vampire" is also used metaphorically to refer to people whose influence leaves a person feeling exhausted, unfocused, and depressed, without ascribing the phenomenon to psychic interference." (http://en.wikipedia.org/wiki/Psychic_vampire)

Helyben vagyunk! Van ilyen elég egy vállalat életében, nem? Amikor a nap, a hét végére totál lemerül az ember, vagy alig várja a nyári szünetet. Van erre egy elméletem:

Az egyértelmű, hogy az élethez pénz kell. Meghatározott életszínvonalhoz meghatározott mennyiségben. A pénzt sokféle módon lehet megszerezni, de a legelfogadottabb módja a munka. A munka elvégzéséhez jobb helyeken munkaköri leírás (standard) társul. Ez tartalmazza mindazon logikus lépéseket is, amelyek során az adott munkakörben hozzájárulhatunk az ügyfél igényeinek kielégítéséhez. A lépések között jó esetben zömmel olyanokat találunk, amelyekkel a folyamatban egyre közelebb kerülünk az ügyfél által elvárt állapotokhoz. Kis számban olyan lépések is találhatóak, amelyek felmerülő problémákat kezelnek. Ha mindez így van, akkor a munkanapok szépen eltelnek, a munkát elvégezzük, javítgatjuk a felmerülő problémákat, netán meg is előzünk néhányat, de mindez az élet normális része, így energiánk nem fogy el teljesen.

Ha azonban a napi munka tele van megoldatlan, esetleg minket hosszú ideje üldöző, újra és újra visszatérő problémákkal, amelyek miatt ugyanazokkal az emberekkel kell végeláthatatlan workshopokon újabb és újabb eredménytelen, a valódi okot fel nem táró elemzéseket elvégezni és ezek "megoldására" mindenféle haszontalan intézkedéseket összeírni, akkor ez a munkahely bizony energiavámpír.

---

To make a difference

"It's not what you sell it's what you believe." olvashatjuk a HDR egyik cikkében. A példa persze -többek között- megint az Apple és tényleg érdemes elolvasni és végiggondolni Tim Cook mondatait arról, mit és miért pont azt és miért pont úgy árulnak ők ott az Almánál.

"And I think that regardless of who is in what job those values are so embedded in this company that Apple will do extremely well" azaz mindegy ki hol dolgozik, a vállalati kultúrában bizonyos vállalati értékek mélyen benne vannak.

Arról, hogy milyen elkötelezettek is vagyunk mi mind egy adott cégnél a vállalati küldetés iránt, nagyon könnyű prezentációkat gyártani: fogom a power pointot, nyitok egy új előadást és egyszerűen belegépelem, hogy "nálunk a munkatársak elkötelezettek a ... iránt", majd elhiszem. Előadom másoknak is, akik meghallgatják majd elhiszik, legalábbis hivatalosan úgy tesznek. A lényeg azonban nyilvánvalóan nem ez, hanem az, hogy mit érzékelnek (külső és belső) ügyfeleink mindebből. Mit látnak a szolgáltatás átvételekor, az azt megelőző és követő találkozások közben, mit hallanak (ki) a kommunikációnkból, és így tovább.

Az Apple szerintem azért tudja ezt, mert volt neki egy Steve Jobs, aki ráadásul elég sokáig ott volt. Önmagában egy ilyen személyiség nem alakít ki vagy át egy céget ha csak 1-2 évig van ott, aztán lép tovább. A sikeres "beültetéshez" hosszú évek kitartó és következetes példamutatása és bizonyos dolgok (viselkedésminták, eredmények) következetes elvárása, megkövetelése szükséges. Utána jó eséllyel önjáró lesz és minden új munkavállaló ezt tapasztalja meg már a betanulási fázisban.

Ui.: A cím jelentése:

make a difference
a. hatással lenni valamire
b. vkitől, vmitől eltérően kezelni vkit, vmit

---

"A jövendőnk urai vagyunk"

Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazánkfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni "valaha mik voltunk", de inkább átnézni, "idővel mik lehetünk, s mik leendünk". A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnk urai vagyunk.

(Széchenyi István)

---

Wonderland

"The primary goal of the command center, as stated by Disney, is to make guests happier — because to increase revenue in its $10.7 billion theme park business, which includes resorts in Paris and Hong Kong, Disney needs its current customers to return more often. “Giving our guests faster and better access to the fun,” said Thomas O. Staggs, chairman of Walt Disney Parks and Resorts, “is at the heart of our investment in technology.”

"Disney also wants to raise per-capita spending. “If we can also increase the average number of shop or restaurant visits, that’s a huge win for us,” Mr. Holmes said."

(forrás)

Nekem tetszik, amit a Disney-ről írnak. Nem rejtik véka alá, hogy végül is pénzt akarnak keresni. Sok pénzt. De nem ez a legfontosabb, hanem a vendégek boldogsága, jókedve, hogy a látogatásból ne a sorban állás, hanem a szórakozás maradjon meg emlékként. Persze ez is felfogható úgy, hogy a Disney lean, mert csökkenti a várakozási időt. Viszont ezt -remélem- nem azért teszi, mert ezt írták a lean könyvekben, hanem azért, mert az ügyfelek szórakozni jöttek, nem várni! Az csak hab a tortán, hogy figyelik a sorokat, és ha valahol túl hosszú lenne, akkor egyéb intézkedések mellett megjelenik ott Goofy vagy valamelyik barátja, hogy szórakoztassa a vendégeket addig is, amíg várnak.

---

Win-win

Akocsis írt nemrégiben egy jó kis bejegyzést arról, hogyan lehet elkerülni, hogy megbukjon egy projekt. Ami nekem egészen a végén szemet szúrt, az ez:

4)Win-lose helyett win-win. Asszertivitás helyett együttműködés.

Sajnos nem egészen értem, mi az a "win-win". Remélem nem az, hogy addig vacakolunk a dolgokkal, amíg mindenki eléri, amit akart! Ebben nem hiszek. Ahhoz, hogy valódi eredményeket érjük el, valakinek mindig engednie kell. A magánéletben is így van, a cégesben sem lehet másként. Másrészről viszont szerintem önmagában azért, mert "feladok" egy elképzelést, mert belátom,hogy engednem kell, még nem biztos, hogy vesztes vagyok!

Ezért én így értem a win-win szituációt (egy wikipédia meghatározás alapján):

Ha élveztem a folyamatot, ha mindig meghallgattam mindenkit és mindig meghallgattak engem is, ha megbeszéltünk minden lényeges dolgot, akkor függetlenül az eredménytől és attól, hogy minden célomat elértem-e, még érezhetem magam győztesnek.

Egy ilyen környezetben biztos lehetek abban, hogy egy következő probléma megoldása esetén majd más enged, és az én elképzeléseimet fogadjuk el.

Azt sem értem egészen, hogy mi a baj az asszertivitással?

---

Opening scene (18)

Igen. Csúnya szó van a képen. Olyan napokról szól a kép, amelyekről már reggel is tudja az ember bizonyos jelekből, hogy pont olyan lesz, mint az előző ezer. Ugyanazok a népek jönnek majd ugyanazokkal a dolgokkal, a busz késik, amúgy is tele lesz, pont mellém ül le a higiéniás kihívásokkal küzdő manusz, a főnök megint mindenféle teljesíthetetlen és értelmetlen feladatokkal rakja tele a fu fakkomat, a benzin árán megint emelnek öt forintot, a gyerek iskolájában megint kitalálnak valami hihetetlen és egy látszólag találomra kiválasztott országban rég elfeledett népi ünnepséget idegen nyelven, amúgy is mindenhova sietni kell és így tovább.

Szép nap lesz!

(film/kép/idézet: The Guard)

---

Minden

"Már mindent megpróbáltunk, nincs más lehetőség, több emberre van szükség."

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a fenti gondolatot már hallotta valamilyen formában. Ez az amúgy ártalmatlannak látszó kis mondat meglátásom szerint több, egymással talán összefüggő problémára utal. Mik is lehetnek ezek:

"Már mindent megpróbáltunk..." - a "minden"-ről Besenyő István is tartott egy kiváló eszmefuttatást, miszerint olyan nincs, hogy minden, mert mindig marad még ott a végén egy kicsi :D A "minden" az adott esetben az összes olyan módszert jelentheti, amit egy vezető adott pillanatban ismer. Ami soha nem jelenti a világon fellelhető összeset, mindössze pontosan annyit, amennyit az adott illető megismerni, megérteni majd alkalmazni hajlandó.

"... nincs más lehetőség ..." - persze, hogy nincs. Soha nincs. Hiszen már mindent megpróbáltunk. Nem is akarunk másra még gondolni sem...

".. több emberre van szükség." - ez a tuti. A Megoldás. Ha nem tudunk 11 emberrel gólt lőni, felküldünk 15-öt. De ezt meg nem szabad, nem engedik a szabályok, a főnök! Akkor ne is csodálkozzon, ha ne jönnek az eredmények!

Tudják, hogy ebben mi a nagyon vicces? Hogy hosszú távon biztos nem a tulajdonos csodálkozik...

Tudják, hogy ebben mi a nagyon szomorú? Hogy addig leginkább a beosztottak szívnak...

---