Központi kérdés

A HBR egyik cikkében ír arról a szerző, hogy miért fontos az ipart az USA-ba visszavinni. Vissza, mert az utóbbi években elég sok mindent elvittek onnan, jellemzően Ázsiába. Emlékeztet ez engem a mifelénk hosszú ideje folyó "mindent elvittek tőlünk" vitákra. Amelyek esetében gyakran kerül kijátszásra a "multi vagy hazai" kártya, természetesen a multik ellen a hazaiak mellett. Szerintem ez egy teljesen rossz irányba viszi (viheti) el az amúgy nagyon is indokolt beszélgetést!

Először is szerintem alapvetően mindegy, hogy Magyarország milyen központtá szeretne válni. Lehetünk agrár ország, megvannak hozzá az adottságaink. Lehetünk szolgáltató központ, mert erre is vannak bizonyítékok (jó néhány nagy cég alapított kis hazánkban ilyen vállalatot). Lehetünk ipari ország is, erre is van jó példa bőven. Akár egyszerre mind is lehetnénk, ha ügyesen kombinálunk. A lényeg, hogy egyikkel sem járunk rosszul, ha jól tervezzük meg és hajtjuk végre!

Ha például az agráriumot fejlesztjük, akkor nem csak arról beszélünk, hogy vetünk-öntözünk-aratunk-eladunk-megesszük, hanem arról is, hogy ehhez kutatás-fejlesztés, ipar és szolgáltatások kellenek. Persze megvehető ez máshol is, de jobb, ha pl. a kutatás-fejlesztés közel van az eredményeket felhasználó céghez. Ha jól emlékszem, Bábolnán ez már működött egyszer... Azt gondolom senki sem vitatja, hogy a mezőgazdasághoz gépek kellenek, ugyan ezeket is megvehetjük külföldiektől, de karbantartani, szervizelni csak itthonról kellene.  Az alkatrészeket le kell gyárta(t)ni, a felhasználás helyére kell logisztikázni, be kell szerelni, gyorsan és olcsón. Ezek a tevékenységek nem egyszerűen "elveszem innen-beteszem oda" betanított munkák, ezekhez érteni kell, bizonyos szakmákat meg kell tanulni, tudni kell nyelveket és tudni kell szorgalmasan, eredményesen és hatékonyan dolgozni. A folyamatokat meg kell tudni szervezni, üzemeltetni és fejleszteni kell azokat!

Van azonban mindezzel egy alapvető gond: mi szeretünk minden eredményt már holnap látni. Ha ez nem áll össze, akkor már nem is érdekel minket annyira. A fent vázoltakhoz azonban sok mindenünk még nincs. Nem a pénzre gondolok, mert meglátásom szerint ha van jó cél, jó ötlet, ha van rendes elképzelés arról, hogyan jutunk el a célig, szóval ha van egy épkézláb terv, arra azért lehet pénzt szerezni az Unióban... A tervhez azonban olyasmi is szükséges, mint például a már említett tudás. Kiképzés és átképzés. Kereslet és kínálat, azaz olyanok aki akarnak tanulni és olyanok akik akarnak piacképes dolgokat tanítani. Ez hosszú ideig tart. Lehet, hogy azok, akik megírják a terveket, elnyerik a pénzeket ott sem lesznek, mire az egész igazán beérik. És akkor valaki más lesz híres, amit bizony nagyon nehéz feldolgozni...

Lehet, hogy ezen a problémán kellene átlendülni végre?

---