A HBR egyik cikke inspirálta ezt a bejegyzést. A cikkben arról volt szó, hogy néha nem csak a hardvereket kellene alapállapotba állítani, hanem saját magunkat is.

Én is ezt kívánom Önöknek jövőre: tegyük fel magunknak a kérdést, hogy jól érezzük-e magukat, aztán ha szükséges, válasszuk a "gyári alapbeállításokat". Mi rossz történhet?
Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok minden olvasómnak!
"Egy férfi sétál a lemenő nap sugaraiban az elhagyatott tengerparton. A távolban egy kisfiúra lesz figyelmes, aki lehajol, felvesz valamit és bedobja a tengerbe. Ahogy közelebb ér, a férfi észreveszi, hogy a kisfiú partra mosott tengeri csillagokat dob vissza, egyiket a másik után. Amikor megkérdezi a kisfiút, hogy miért csinálja ezt, ő azt válaszolja, hogy "visszadobom őket, mert egyébként elpusztulnának". A férfi rámutat, hogy felesleges a dolog, mert ezen a parton is rengeteg a tengeri csillag, más partokon is így van ez, a kisfiú úgy sem tudja minden megmenteni.
A kisfiú erre lehajol, felvesz egy másik csillagot, bedobja a vízbe, majd ezt feleli:
"Ennek az egynek viszont ez az egyetlen esélye!"
/ismeretlen forrás/
Kiegészítés: azt nem tudjuk, hogy a tengeri csillagok hogyan viszonyulnak a dobáláshoz, a kiszáradásukról viszont itt lehet olvasni.
Nemrég megnéztük a Lopott idő c. filmet. Összességében nem túl jó film, de az alapötlet elgondolkodtató. Eszerint a jövőben (túlnépesedés miatt?) nem pénzzel, hanem idővel fizetnek és fizetünk. Ha az emberek elérik a 25 éves kort nem öregszenek tovább, de karjukon ketyeg az óra, VISSZAFELÉ. Kapnak 1 évet, abból kell gazdálkodni. Ha elfogy, meghalnak. Persze vannak időmilliomosok és vannak, akik időhitelre szorulnak, amelynek kamatait nem meglepő módon napról-napra emelik...
A film közben az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy melyik jobb: ha tudjuk, hogy meddig élünk, vagy ha nem. Ha visszaszámol egy óra a kezünkön, akkor vajon teljesebb életre törekszünk vagy csak nyomasztóbbá válik az egész? Mi a helyzet a veszteségekkel: ha egyre fogy az időnk, akkor hogyan viszonyulunk pl. a várakozáshoz?
Érdekes volt ebből a szempontból azt látni, hogy a főszereplő a gettóban él és egy gyárban dolgozik, ahol az "időleolvasó kütyüket" gyártotta egy gépen. Nagy tételben, bele egy ládába. Alkalmazhattak volna egy lean szakembert a filmkészítők :D

Mindent el kell pakolni a padból, mondta kisebbik gyermekem osztályfőnöke, mert ha valakinek a padjában találok valamit, az osztályfőnökit kap. Magyarország, általános iskola második osztály. Aztán csodálkozunk, ha olyan 15-20 év múlva már zsigerből utálják a mostani kiskrapekok a majdani lean tanácsadót, ha az 5S-ről kezd el beszélni :D
Így kell kinéznie, bezony!
Persze most csúsztatok ezzel az 5S-el, de az már a napi valóság része lett, hogy fiam a padtársa füzetét hozza haza és fordítva... Amikor pedig meg akarom tudni, mi a dörgedelmes utasítás oka, akkor kiderül, hogy a gyerekek nagy része nem túl jó tanuló, és az ofő így akarja legalább azt elérni, hogy a leckéről értesüljenek a szülők.
Nem vagyok tanító így csak gyanítom, hogy esetleg lenne jobb megoldás is...
Ma egy különleges bejegyzéssel jelentkezünk, Zooey ragadott billentyűzetet, hogy megossza velünk azt, ami az őrületbe kergeti Jose Mourinhot: a Barca titkait.
Nem tudom, ti szeretitek-e a focit, én igen. Bár nézni egyre inkább csak a Barca meccseit nézem, azok közül viszont igyekszem a tartalékokat is figyelemmel kísérni. Igaz rám, hogy igen elfogult vagyok, de a legkritikusabb is. Mostanában a csapból is ők folynak, így könnyű róluk infóhoz jutni, meg már több mint 10 éve ők a kedvenceim, szóval könnyű volt észrevenni a lean-es részleteket. Pár kulcsszó köré tekerem a lényeget, íme:
Emberközpontúság:
Veszteség:
Kiegyensúlyozottság:
Kisebb a különbség a különböző posztokon játszó játékosok képességei és feladataik között, mint más csapatoknál szokás. (Egy védő nem csak védekezni tud, de a támadáshoz is konyít.) (A támadók nagyon jól csapdázzák és támadják le az ellen védőit labdavesztésnél.) => a csapat együtt támad, együtt védekezik
Folyamatos fejlődés:
SMED:
Ha valaki úgy érzi, szívesen megosztaná gondolatait a többi Olvasóval, tegye azt, amit Zooey: írja meg, küldje el én meg felteszem!
... bocs, nem tudtam megállni...
Ez a blog a KAIZEN filozófiáról szól. A benne foglaltak a bloggerek véleményét és tapasztalatait tükrözik, nem egy általános igazság kihirdetése és nem az őket alkalmazó vállalatok hivatalos álláspontja.
A kaizen nem az autógyártás filozófiája, hanem egy olyan gondolkodásmód, amely az élet bármely területén az egyén és a közösség hasznára válhat.



Mentális Hazaszeretet Polgári Engedelmességi Mozgalomnak, és a
Liliomos Mozgalomnak valamint támogatója a
szervezetnek.

holden 2010