A HBR egy cikkének nyomán találtam rá John Cage 4'33" c. szerzeményére. Nem mellékelek linket, a youtube-on van belőle bőven! Azt azért előre bocsátom, hogy ez a szám okoz majd Önöknek némi meglepetést!
A cikk egyébként arról szól, amit én is jól ismerek: vezetőkről, akiknek nincs idejük arra, hogy megálljanak. Akik 23:30-kor még, és 06:10-kor már javában céges levelezést intéznek. Akik elmondják, hogy alvásra alig marad idő és akiknek a naptárjában hetekre előre nincs üres 30 perc. Ismerek olyan asszisztenst, titkárt, titkárnőt, akik akár este 8-ig ülnek egy irodában, mert a főnök is ott van...
Szerintem egyik munkaadó sem ezért alkalmazta, fejlesztette, nevezte ki és fizeti ezeket az embereket. Legalábbis papíron nem. Nem lehet célja senkinek, hogy kiégesse, egészségileg tönkretegye az alkalmazottakat, hogy a minimálisra redukálja családi kapcsolataikat mennyiségileg és minőségileg, hogy örök rohanásra kényszerítse őket.
A javaslat, amit Sabina Nawaz a cikkben megfogalmaz, nem újdonság, már én is írtam róla: kell minden nap egy kis szabad idő. Négy perc 33 másodperc csönd.
Az tudjuk, hogy a japánokra jellemző ez:

http://www.flickr.com/photos/27164521@N00/2616211855/in/photostream/
De ez is:

http://www.flickr.com/photos/epler/529062709/in/photostream/
Tudjuk tehát, hogy tudnak nagyon szépet nagyon szépen építeni, de az elektromos hálózat esetében nem annyira jellemzőek ezen tulajdonságok :D
Ha bután lemásolnánk mindezt, akkor ugyan szép épületeink lennének, de például az utcákon mindenfelé kábelek lógnának. Még szerencse, hogy a másolás közben okosan járunk el, és ügyelünk az itthoni kultúra értékeire, figyelembe vesszük annak sajátosságait. Ha nem így tennénk, ellenérzéseket, ellenállást váltanánk ki az emberekből.
Még jó, hogy okosan másolunk :D
Az nagyon nem mindegy az életben, hogy a megoldásokat keresi az ember, vagy a valódi okokat. Ha valaki azért akarja "bevezetni" például a leant, mert valaki azt ígérte, hogy abban kész megoldásokat talál majd a problémáira, az hamar csalódni fog. Ellentétben azzal, aki a lean segítségével valódi problémáira, majd azok okaira szeretne fényt deríteni. Aki a megoldást saját maga szeretné megtalálni végül sokkal sikeresebb lesz, mint aki kész megoldásokat szeretne vásárolni olyan problémákra, amelyeket talán nem is ismer.
"People DON’T resist Change, they DO resist BEING CHANGED!"
/Izabela Waglay, President, EELI Group Inc./
"Come tomorrow, come tomorrow
There’s never been an answer
There’s always someone else to follow
And you are coming down, and you are coming down
Giving me the reasons for your lies"
Nemrégiben az egyik nagy banknál -a neve nem fontos, egyébként az OTP volt- online igénylési folyamattal számlát nyitottunk. Sajnálatos módon a a saját dizájnolású kártyakép feltöltésekor az online folyamat a "tovább" gombra kattintva újraindult, de ezt én az aszinkron keskeny sáv szolgáltatójának a hibájára vezettem vissza -a neve nem fontos, egyébként a T-Online volt-, mert ez volt az egyszerűbb.
Aztán jött az üzi, hogy mehetünk befelé mindent aláírni, így ezt tettük. Aláírtunk, hazamentünk és elfeledkeztünk az egészről. Még utalni is elfelejtettünk rá, aztán érkezett egy sms, hogy levették a különböző díjakat a kis huncutok. Minuszos lett az egyenleg! Ennek már a fele sem tréfa gondoltam, utalni kell rá! Online akartam, de elpirult a tranzakció és azt üzente, hogy "az indító számlaszám tiltott"! Az indító a saját folyószámlánk volt, nem kicsit ijedtünk meg, azonnal telefonos ügyfélszolgát vettünk igénybe, aki nem látott hibát. Így kipróbáltam egy másik utalást, az ment! Nagy kő leesett, ahogy kell, de akkor viszont miajófene van?! Mondtam hölgynek telefonba, hogy informatikusaikat tiszteltetem, tudjanak már lekezelni egy egyszerű hibát, és a jövőben ne keverjék össze az "indító" és a "kedvezményezett" szavakat, ha lehet! Megígérte, hogy továbbítja, de sajnos nem segíthet, mert azt csak a bankfiókban, személyesen... :DDD
Megjelentem fiókban személyesen, megszakértették, íme a hiba oka: az online számlák csak akkor kerülnek felnyitásra, ha az ügyfél igazolta magát, aláírt mindent ÉS a bank munkatársa a feloldást elindította. Na pont ezt elfelejtette a munkatárs. A folyamat rossz, mondta az ügyintéző, ennek örültem, mert egy fenét a folyamat a probléma, inkább azok, akik a folyamatot kitalálták és nem pokajokézték ki ezt az egyszerű dolgot.
A végén aztán feloldottak én meg elnéztem a dolgot szívesen. Nem utáltam meg az OTP bankot, nem fogok váltani, de arra azért nagyon kíváncsi lennék, változik-e az a folyamat...
Aki hozzám hasonlóan szereti a jó mesefilmeket, az biztosan felismeri a képen Krumpli uraságot és nejét (Toy Story). Az egyik érdekes tulajdonságuk, hogy kivehető a szemük, és ezt akár testüktől nagyobb távolságban is képesek használni. A legutóbbi részből emlékszem ilyesmire, igaz a kapott kép nem volt a legtisztább.
Nem véletlen, hogy ez eszembe jutott. Amikor vezetőként "leküldünk" egy embert, hogy nézzen meg valamit, aztán jelentsen, vagy ha távoli eseményekről készített SAP-riportokat nézegetünk, akkor tulajdonképpen elküldjük a szemünket vándorútra, és némi torzítással képet próbálunk alkotni a dolgokról.
Nem biztos, hogy ez a legjobb módszer. A mesében klassz volt, de a való életben már nem annyira. Én még mindig nem tudok jobb módszert a helyszínen tartózkodásnál, ha valódi problémákkal, valódi okokkal szeretnénk megismerkedni, és ha valódi megoldásokra törekszünk. Nem véletlen, hogy a politikusok is ezt teszik, és ha katasztrófa történik, akkor megszakítva addigi tevékenységeiket, a helyszínre utazva tájékozódnak. Amellett, hogy így megtudhatják, mi a valódi probléma, a személyes jelenlétük motiváló is az ott dolgozók számára.
"Toyota nurtures camaraderie through lots of group bonding activities. In most cases, the firm rewards the team that came up with the improvement, not the individual. Unlike most companies I've seen, Toyota doesn't separate top management from the field with suggestion boxes. Senior managers go to the front line and listen, which shows respect to those far from the executive suite. That energizes workers."
/Brad Power, HBR/
Van azért ebben a pár soros gondolatban sok eltérés a mifelénk alkalmazott ötletládákkal szemben:
A megoldás alapvetően másolható, de nagyon kevés vállalatnak sikerül. Vajon miért?
"Most organizations I've seen would find Toyota's approach difficult to digest. Their context doesn't allow work improvement to be part of everyone's job. The workers are too busy doing the day-to-day work, so they don't have the time to suggest improvements. Managers are skeptical that workers will do what's best for the company and not just for them. That attitude obstructs any serious initiative to solicit worker feedback. The mindset is that managers have all the answers and their jobs are to dictate them — not to learn from workers. These beliefs run very deep in most organizations I've seen. They are not easily changed."
(kiemelés tőlem)
Azaz
Azért feladni nem kell :D Például a szimpla másolás helyett érdemes az alapértékek elfogadásával egy saját modellt készíteni! És eközben nem elfelejteni, hogy a TPS = Thinking People System!
Nagyon jó cikkeket találtam a Totalcaron. Az első cikk arról szól, mit NEM szabadna beletenni az új autókba. A második pedig arról, hogy mit tartalmazzon egy JÓ autó.
A felsorolásokban számos olyan elem található, amely a lean szerint veszteségnek számít. Amit igazából nem kértek a vevők, csak a gyártóknál erőltették bele a fejlesztők vagy éppen a tulajdonosnak tetszett meg a dolog. A vevők meg néha csak a problémát vásárolják meg velük Ilyenek pl. a színezett lökhárító, a csak egyben cserélhető elemek, a sok akkumulátor-gyilkos elektronika. Ezek érdekes módon egyébként mind környezetterhelést is növelő problémák.
Lehet, hogy a "zöld autó" nem is ott kezdődik, hogy hibridet vagy tiszta elektromos hajtást teszek abba a járműbe? Hanem ott, hogy megfogadom a cikkben szereplő javaslatokat?
Olvasom, hogy a pápa a kapzsiságot, a mindenkor maximális profit hajszolását említette a válság (egyik) okaként és felhívta a figyelmet arra, hogy az ember legyen a fontos, ne a pénz!
Véletlenül (?) pont ugyanekkor olvastam a HBR egyik cikkét a vezetői viselkedésről, a példamutatásról. A cikkben említett bibliai idézet így szól:
"És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle."
/Lukács Evangéliuma, 12:35/
Az említett cikk egyik érdekessége, hogy utal arra, miszerint a gazdag és sikeres emberek ritkán köszönhetik gazdagságukat és sikerességüket kizárólag saját tökéletességüknek... és sajnos még ritkábban vannak ennek tudatában.
Ez a blog a KAIZEN filozófiáról szól. A benne foglaltak a bloggerek véleményét és tapasztalatait tükrözik, nem egy általános igazság kihirdetése és nem az őket alkalmazó vállalatok hivatalos álláspontja.
A kaizen nem az autógyártás filozófiája, hanem egy olyan gondolkodásmód, amely az élet bármely területén az egyén és a közösség hasznára válhat.



Mentális Hazaszeretet Polgári Engedelmességi Mozgalomnak, és a
Liliomos Mozgalomnak valamint támogatója a
szervezetnek.

holden 2010