Le kell engedni a vízszintet...

2007. nov. 6. 9:55

19 komment
Kategóriák: Lean gyártás

... mondja a Toyota (álítólag) és mondják a Toyotát idéző szakértók. Ennek illusztrálására kis hajókat (ez szimbolizálja pl. a vállalatot) rajzolnak mély tavakra, aminek az alján hegyes szirtek jelzik a problémákat. A szirteket takaró sok víz jelképezi azokat a törekvéseket, amelyekkel elfedjük a problémákat. Innen egyenesen következik a megoldás: ki kell húzni a dugót, hogy lejjebb menjen a vízszint, így észrevehetővé válnak a problémák, a kis vitorlás megfeneklik. Ha a problémákat megoldjuk, a kis hajó vígan úszik tovább, azaz a vállalat hatékonyabban működik, mint azelőtt.

Na persze. Könnyű az experteknek és a Toyotának. Ők tudják, miért olyan magas az a vízszint, mire kell figyelni leengedés előtt és közben és mit kell csinálni, ha megfeneklünk. Ha Önök esetleg nem tudják vagy nem biztosak benne, inkább hagyják azt a vízszintet, és tanuljanak először lean alapokat, majd lean eszközöket (pl. tőlem :). Aztán mehet az a vízszintleengedés.

Holden

---

Kategóriák

Komment

Eddig 19 komment érkezett

1. Tündi:
   2007. 11. 09. 8:35

   Mi csak a legeslegelején (94 környékén) használtunk kanbant, aztán áttértünk más módszerre (ill. a beszállítónk, aki egyben a vevőnk is volt állt át, nekünk meg követni kellett).
   Szóval mikor odakerültem én is azt hittem a kanbankártyáról, hogy az csak egy címke a ládán, hogy tudjuk, mi van benne. Valahogy úgy, ahogy a borosüvegen is van egy címke. :)

2. Aubergine:
   2007. 11. 09. 8:58

   Nebitar eszmefuttatását folytatva az oktatással kapcsolatban: három hónapos oktatás (elmélet+gyakorlat) után engedjük "szabadon" a gépkezelőket; így tuti biztosra vesszük, hogy mindenki vér profi. Az oktatás tartalmaz rengeteg hasznos elemet (biztosan), de egyetlen, számomra igen fontos dolog kimarad belőle, és egyelőre még harcolok, hogy ezt más is így lássa: a standard munkautasításokat nem oktatják. Így, ha egy dolgozó kikerül gép mellé, elméletben tökéletesen tisztában van azzal, hogy mik a termék hibái, adott eseten mit nyomhat meg a gépen, hogy a ciklusnak vége szakadjon; de azt nem tudja, mit milyen sorrenben, hányszor és milyen hosszan csináljon. Így előfordul az, hogy három hónap után az új dolgozó elmenekül a cégtől, mert "nem bírja tartani a ciklusidőt, és ez elég frusztráló". A főnökség véleménye az érintett kérdésről: "saját maga kell, hogy megtapasztalja, hogyan tudja a gépet kiszolgálni, ezt nem lehet oktatni."
   Tehát az oktatásra fordított idő X; viszont az oktatás hatékonyságát még soha nem kérdőjelezte meg senki. Miért?

3. Tündi:
   2007. 11. 09. 9:51

   A ciklusidővel, ill. úgy általában a normával nálunk az volt a baj, hogy jött a normamérnök, odaállt Gipsz Jakab mellé normát mérni, aki ettől berezelt, és mint az őrült kezdett el dolgozni, és persze ez lett a normaidő, amit aztán az ég világon senki nem tudott követni. Főleg nem 8 órán keresztül, még Gipsz Jakab maga sem.
   A normamérnök meg a vezetőség persze csak azt látta, hogy azt az terméket _le lehet gyártani_ X idő alatt, hiszen Gipsz Jakab megtette. Igen meg, egyszer, aztán eldőlt balra...

4. nebitar:
   2007. 11. 09. 19:40

   Tündi!
   Légy szíves írni arról a más módszerről, ami a kanbankártyát nélkülözi.
   A normázás nálunk is így történt vagy 5 éve, ahogy leírtad: operátor terhelési diagram, gépi idő, műveletidő stb. 2-3 db-on megmérve. Innen lett felszorozva az aktív munkaidővel. Igen ám, de közben eszébe jutott a vezetésnek a dolgozó által végzendő gépkarbantartás, a napi takarítás, az X darabonkénti ellenörző mérések, a csomagoló hulladék eltávolítások, stb.végrehajtatása. Aztán évenként fejlődést kellett kimutatni, ezért csökkentették a normaidőket 5-10%-al.
   Érdekes módon a vezetésben senki sem érti, hogy miért nem lehet megcsinálni a normát.

5. nebitar:
   2007. 11. 09. 20:01

   Aubergine!

   Igazán írigyellek benneteket, valószínüleg űrhajógyártással foglalkoztok, hogy 3 hónap(!) a betanulási idő:)
   Nálunk ez úgy történik, hogy a dolgozó 6 órakor megtudja, hogy melyik cellában dolgozik aznap. Szerencsétlen esetben egyedül végzi el a kb. 4-5 perces szerelési műveletet, és lehet ,hogy először csinálja, vagy hetek óta nem volt azon a helyen. Természetesen a dokumentációt akkor kellene elolvasnia, megértenie. Szerintem ez legalább félóra. Utána alkatrészekkel fel kell töltenie a szerelőasztalokat, és folyamatosan elvégezni a szerelést, a darabokat minősíteni. Szükség esetén a gépek paraméterein állítani.
   Mi szőke nőket nem alkalmazunk ilyen munkára a fent leírtak miatt:)

6. Tündi:
   2007. 11. 09. 20:10

   Rém egyszerű volt. Mint írtam, ugyanaz volt a beszállítónk, mint a vevőnk (konkrétan az AUDI). Kábeleket konfekcionáltunk nekik. Küldték az alkatrészeket, vezetékeket, házakat, tülléket, szalagokat stb. Összeszereltük, és a készterméket elvitték.
   Heti tervet is küldtek, amiben meg volt adva, hogy X db ilyen típusú kábelt kérnek és Y darab olyan típusút. Ehhez küldtek X darab vezetéket, X darab házat, X darab tüllét stb, ill. Y darab vezetéket, Y darab házat, Y darab tüllét. (Persze mindig előre, tehát ha a 4. hétre kértek ennyit, akkor már az 1. hét végén-2. hét elején ott volt a cucc.) Nagy vonalakban ennyi.
   Mint írtam, az elvárt selejt 0% volt. :)
   Persze nem mindig tudták ők sem a korrekt darbszámot küldeni, ha például ezres tételekről volt szó. Például egy kábelbe több fajta vezeték és azok végén többfajta saru volt, amit mi tettünk rá saruzógéppel. Ha a vezeték száma 10000 helyett 9962 és a saruk száma 10000 helyett 10086 volt, akkor nyilván keletkezett felesleg a saruból, ráadásul 38 db kész saruzott vezeték is hiányzott a végén, de a megrendelés 10000 db-ra szólt. Na ilyenkor vagy után kellett rendelni, vagy a hasonló paraméterekkel rendelkező másik, de hosszabb vezetékből 38 darab megfelelő hosszúságut vágtunk és ráraktuk a sarut.
   Szóval ez a módszer se volt verhetetlen, de jobb volt, mint a kanban, mert ha a kanbant visszaküldtük, és azon állt 100 db akármi, akkor megint küldtek 100 db akármit, akár szükségünk volt rá, akár nem.

   Persze ez a módszer csak azért működött nálunk, mert a megrendelőnk volt a beszállítónk is, vagyis tudta, hogyha ő kér 100 db készterméket, akkor egyúttal küldenie kell minden belevaló alkatrészből is 100-100 db-ot. Ha a kereskedelemből kell beszerezni a megrendeléshez a cuccot, akkor persze más rendszer kell.

   A normákhoz visszatérve: nálunk néha az is probléma volt, hogy a nagyfőnök akkor is elvárta hogy pl. X darabot legyártson a dolgozó, mert X darab volt a norma, ha a megrendelés csak X-Y darabra szólt, vagyis _nem volt mit gyártani_. Csak azt látta, hogy Gipsz Jakab elkezdte tekerni a kábelt, és 38-nál leállt, pedig 50 a norma, és akkor ugye azonnal meg kell vonni a munkástól a fele fizetését. Nem értette, hogy csak 38-ra volt rendelés. :)

7. nebitar:
   2007. 11. 09. 20:56

   Köszi Tündi!

   Nálunk a kanban kártya a belső gyártási folyamatokat vezényli. A végszerelősor az előszerelősor felé jelzi az igényt. Ez sem tökéletes, mert géphibák, anyaghiány, létszámhiány, stb. esetén visszafelé nem működik a rendszer, az operátor kiteszi a kártyát, és tovább dolgozik, amíg van készlete. Ahogy fogy a készlete, egyre idegesebben figyeli az anyagmozgatót, hogy jön-e már. Ha nem ér oda időben, jelez a vezetőjének, hogy megállt a munkájával. A vezető befutja az útvonalat, beszél az illetékesekkel, és rádöbben, hogy valami miatt nem kap anyagot. Visszamegy, és megpróbál valami más alkatrész szerelését elindítani. Természetesen közben jelentős állásidő lesz, főleg több fős celláknál.
   Nálatok olyan sokat keresnek a dolgozók, hogy a fele fizetést le lehet vonni? Szerintem a minimálbér megfizetése kötelező, mi alig vagyunk felette, így igazán nem sok negatív ösztönzést lehet alkalmazni.

8. Aubergine:
   2007. 11. 12. 8:46

   Közel se higgyétek, hogy űrhajót gyártanánk, egy egyszerű tömítőgyűrűvel van ennyi vesződség :) A technológia miatt azonban 100%-os ellenőrzést igényelnek a termékek, és a más-más típusú tömítőgyűrűknél más-más ellenőrzési szempontokat kell oktatni.
   Mivel eleddig nem működött a cellás munkaszervezés (és még azért most sem tökéletes..), így nem tudtuk azt megtenni, hogy csak egy fajta termékre tanítjuk be a munkásokat.

9. Tündi:
   2007. 11. 12. 10:14

   Kedves Nebitar! Á, értem! Én csak a mi és a beszállítónk közötti kanbanrendszerre gondoltam! A _belső_ anyagmozgatásra persze nálunk is volt hasonló rendszer, de azt nem kanbannak hívtuk.

   És nem, a munkás fele fizetését nem lehet elvonni, csak arra utaltam (tényleg kissé túlzóan) hogy a vezérünk minden "rosszasságra" a pénzmegvonást tartotta megfelelőnek, anélkül, hogy az okokat vizsgálta volna, és ha vizsgálta is, nem értette. (pl hogy nincs annyi megrendelés, ami a norma telejesítéséhez kell)

10. nebitar:
    2007. 11. 12. 20:54

    Köszönöm a válaszokat, remélem más témában is "összeszólalkozunk".

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. A több, mint két linket tartalmazó komment automatikusan a moderálandók közé kerül!Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.