Irigy bizonytalanság

Akocsis hívta fel a figyelmünket  Vincenték blogbejegyzésére. Szokás szerint egy dolog a bejegyzés és egy másik a kommentek, az olvasók megjegyzései. Amelyek között azért van néhány valódi gyöngyszem - ismét szokás szerint és a jó értelemben.

Én egyébként nem tudom, hogy vajon tényleg el kell innen menni. Az egyik kommentelő írta, hogy aki szorgalmas, öntudatos, aki a saját fejlődéséért konzekvensen odateszi magát, aki nem birka, aki minőségi munkára törekszik, az kis hazánkban is érvényesül a szakmájában. A gond ebben az esetben az irigységgel lehet. Mert aki az előbb leírt módon "érvényesül" azt bizony jó sokan utálják. Mert burzsuj, mert biztos lefeküdt valakivel vagy valakinek, mert biztos "ügyeskedik" és így tovább.

A másik komoly gond, amivel az itthoni burzsujoknak is meg kell birkózniuk, a bizonytalanság. Hiába érzem én úgy, hogy a saját biztonságom adott, mert rengeteget dolgozom érte. A probléma akkor adódik, ha találkozom olyan szolgáltatókkal, akiknek nincs ilyen biztonságuk, megbecsülésük. Ha ránézünk a Maslow-piramisra, akkor látható, hogy az emberek elsősorban alapvető szükségleteiket, a túlélést akarják biztosítani. Ehhez kell pl. a pénz. Ha egy vállalat nem vagy megbízhatatlanul fizet alkalmazottainak, akkor a piramis alapja is sérült, a felépítményről nem is beszélhetünk. Ha valamennyi pénzt kapnak ugyan az emberek, de nem érzik a vezetők, a munkatársak, a társadalom megbecsülését, akkor a következő szintek is sérülhetnek a piramison. Egy ilyen országban hogyan várhatjuk az emberektől a felső szinteken található elfogadást (magunkét és másokét), magabiztosságot, kreativitást?

Az alapkérdésre visszatérve: ha egy országban az elvágyódás lesz az alaphangulat, ha egyre többen foglalkoznak a távozással, akkor ki foglalkozik majd az ország, a közösségek, a családok problémáinak megoldásával? Mit tegyenek azok, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem külföldön szeretnék tanácsaikkal a szolgáltató, gyártó cégeket segíteni, hanem itthon, Magyarországon?

És a "még alapabb kérdés": hogyan történt az, hogy kis hazánk lakosai ennyire eltávolodtak a közösségi problémák megoldásától? Mikor és miért lettünk ennyire önző népek? Akik egyre inkább csak a saját, személyes problémáikkal akarnak foglalkozni és tojnak arra, hogy mi van a többiekkel? Hogy mi lesz VELÜNK?

---

Pretty much dead

Azt hiszem, hogy ha a fejlődés gátjait keressük, akkor az egyik toplistás biztosan a "jelenlegi helyzet elfogadása" lenne. Képzeljünk el egy esetet, amikor egy adott probléma (hiba) miatt működtetünk egy folyamatot. A folyamatért felelős vezető megítélésem szerint egyszerűen elfogadja, hogy a folyamatra szükség van, és már hosszú évek óta működteti és "optimalizálja" (elmondása szerint). Szerintem sokat segítene, ha elutasítaná a helyzetet, és mindent megtenne, hogy a probléma (hiba) be se következhessen! Azért gondolom ezt, mert attól, hogy folyamatosan optimalizáljuk a sz.rlapátolást, még sz.rt lapátolunk... elnézést a fogalmazásért!

Az általam említett esetben nekem is számtalan ötletem lenne arra, hogy a folyamatot kiváltó problémát megszüntessük, ami magával vonná akár a teljes folyamat megszűnését. Van is erre néhány módszer, például az ECRS vagy az 5W+1H. A gond az, hogy amikor elmondom, hogy létezik egy másik világ is, ahol nem kell a végterméket lapátolni, azt mondják, hogy amiről beszélek, az álom. Barátkozzak meg a valósággal.

Hogyne...

---

Fenyegetés

"41 millióért felépítettél egy döntős csapatot. Elveszítetted Damont, Giambit, Isringhausent, Penat és több meccset nyertél meg nélkülük, mint amennyit velük. De a Yankees 1.4 milliót költött győzelmenként, míg te csak 260 ezret. Tudom, hogy nagyon sok kritika ért, de aki elsőnek megy át a falon, az több sebből vérzik. Mindig. Amit csinálsz, az fenyegető. Nem csak az üzletmenetre nézve, de a gondolataikra és a játékra nézve is. De amire nézve igazán fenyegető, az az életmódjuk, az állásuk. Fenyegeti azt, ahogy a dolgokat intézik. Ha ilyesmivel találkoznak, legyen szó a kormányról, az üzletről vagy bármiről az emberek, akik az irányítást a kezükben tartják, azonnal dühösek lesznek."

/John Henry, a Boston Red Sox tulajdonosa mondta Billy Beane-nek, az Oakland Athletics menedzserének a Moneyball c. filmben, és lehet, hogy a valóságban is/

Billy Beane, aki ma is az Oaklandnek dolgozik, a NetSuite informatikai cég igazgatótanácsának is a tagja, pontosan a "fenyegető" módszerei miatt.

A HBR egyik cikkének ez a címe: "If You're Not Pissing Someone Off, You're Probably Not Innovating" azaz ha nem dühítesz fel valakit, akkor valószínűleg nem innováció, amit csinálsz :D

Önök kit dühítettek fel mostanában?

---

Nobody

William Blake: What is your name?
Nobody: My name is Nobody.
William Blake: Excuse me?
Nobody: My name is Exaybachay. He Who Talks Loud, Saying Nothing.
William Blake: He who talks... I thought you said your name was Nobody.
Nobody: I preferred to be called Nobody.

(Film: Dead Man)

---

Vizuális irányítás

---

Éretlenek

Most komolyan: miért kell szegény érettségizőket megvezetni ... :D

---

Apróságok

Nemrégiben az elég régi japán autómat egy kevésbé régi másik japánra cseréltem. Kaptam tegnap egy levelet a márkakereskedésből és kibontás előtt azon gondolkoztam, hogy vajon mit akarnak rám sózni? Kár volt a pesszimizmus, mert "közelgő születésnapom" alkalmából minden jókat kívántak és remélték, hogy mind a járművel, mind a kapcsolódó szolgáltatásokkal elégedett vagyok és továbbra is jóban leszünk :D

Mit mondjak, jól esett. Tudom, hogy apróság, de talán pont azért. Aztán rögtön eszembe jutott az is, hogy egy szintén világhírű német márka spanyol leányától is tulajdonoltam autót, mégsem küldtek soha semmit a számlákon kívül... Ha a jövőben majd újra autóvásárlás előtt állnék, ezt biztos nem fogom elfelejteni.

Így lehetnek a kicsi dolgokból nagyok.

---

A megfigyelők megfigyelése

A leanről is szoktak jelentéseket készíteni. Ez nem meglepő. Nem is mindenképpen rossz. Vannak azonban kérdéseim:

Mit jelentünk?

Milyen sűrűn?

Kinek? Miért pont neki?

Miről? Miért pont erről?

... és végül:

Ki jelent a jelentésekről? Ki figyeli a megfigyelőket? Ki teszi fel a fenti kérdéseket? Mit tanulunk mindebből?

---